Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A vörös szirtimadár

pedig Texas és Arizona. Sokféle élőhelyen előfordul, így hegyvidéken, esőerdőkben, félsivatagokban, bozótosokban. Egyedül a nyílt területeket kerüli.

Alfajok [szerkesztés]

A jelenleg ismert alfajok az alábbiak:[1]

Megjelenése [szerkesztés]

Az ocelot bundája alapvetően homokszínű-világosbarna (minél nyíltabb területen él, annál világosabb) számos fekete folttal, amelyek a hátán és a fejrészen vízszintes csíkokká állnak össze, és a farkon is nagyon sűrűek. A has alja piszkosfehér-krémszínű. Közeli rokonaitól, az oncillától és a margay-tól mindössze nagyobb méretei különböztetik meg. Testhossza 70-100 centiméter, farka 27-40 centiméter hosszú, magassága a vállaknál 45 centiméter, átlagos testtömege 11-16 kilogramm körül mozog. A hímek nagyobbak.

Életmódja [szerkesztés]

Az ocelotok magányos, territoriális állatok. A nőstények átlagosan 9 négyzetkilométeres területet tartanak fenn, amit védelmeznek a betolakodó nőstényekkel szemben, míg a hímek jóval nagyobb (akár 35 négyzetkilométeres) territóriuma több nőstényével van átfedésben. Az állatok szagjelzésekkel kommunikálnak, így jelölik ki birodalmuk határait és adják az ellenkező neműek tudtára, ha készek a párzásra. Az ocelotok nyávogni is tudnak.

A faj főleg éjszaka aktív, ekkor vadászik. Bár jól mászik fára, elsősorban a talajon kutat rágcsálók, oposszumok, majmok, hangyászok, hüllők és más kis- és közepes termetű állatok után. Az esős időszakban a megnövekedett hal- és rákállományt dézsmálják meg.

Szaporodása [szerkesztés]

A trópusi övezetben élő ocelotok bármikor szaporodhatnak, de a kölykök elsősorban a szeptember-novemberi időszakban jönnek a világra. A nőstények 4-6 havonta termékenyek. 79-85 napos vemhességet követően születik meg az egy vagy két kölyökből álló alom. A nőstény körülbelül egyéves korukig neveli egymaga utódait, és még egy évig megtűri őket területén. A kandúrok 2, a nőstények 1 éves korukra érik el az ivarérettséget.

Természetvédelmi helyzete [szerkesztés]

A seattle-i Woodland Park Zoo ocelotja
Ocelot a bojnicei állatkertben

Az 1980-as években az ocelot már az azték időkben nagyra értékelt bundája ismét divatba jött, ekkor évente 200 000 állatot pusztítottak el. A másik véglet az volt, hogy az alapvetően vad és kiszámíthatatlan természetű fajt házikedvencként próbálták tartani. A hatásos védelemnek köszönhetően ma már biztosítottnak tűnik a szép bundájú állat jövője. Mindazonáltal a hosszú vemhesség, a kis almok és az élőhely pusztulása miatt továbbra is veszély fenyegeti. Az ocelot szerepel a CITES I. függelékében.

Külső hivatkozások [szerkesztés]

Jegyzetek [szerkesztés]

  1. Wozencraft, W. C..szerk.: Wilson, D. E., and Reeder, D. M. (eds): Mammal Species of the World, 3rd edition, Johns Hopkins University Press, p. 539. ISBN 0-8018-8221-4 (2005. november 16.) 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.